Isten hozott a nyár szoba erdejében!
A mesék szegénylegénye, királyfija, öregembere, mikor elindul útjára, mindig betér egy nagy kerek erdőbe. Miért kerek az erdő? Induljunk el a „betérni” kifejezésből. A térbe, annak belsejébe, középpontja felé halad, aki betér valahová. Bármely térben is állunk, a vízszintes síkon a négy égtáj mindig „köröttünk” van. Az ezeket összekötő vonalak középpontja mi magunk vagyunk. Miként állunk a térben, már testünk puszta létezésével kijelöli a fent és a lent irányait is. De melyik a 7-ik irány? „A hetedik Te magad légy!” Persze, hogy az összes vonal metszéspontja, ami „bent” található.
A kerek erdőközepében a saját belsőnkben rejlő képekkel találjuk szembe magunkat. Nem nyerhetjük el a mese által felkínált jutalmat sosem, ha ott, benn, nem vagyunk képesek önmagunkkal szembenézni. Kívánom, hogy sikerüljön!
