A születéssel a fényből lett ember a sötétből a világosságba lép. Világnak világa, valóságunk fénye, mely által teremtjük életünk minden örömét és fájdalmát, megnyílik előttünk, ha képesek vagyunk újra a teremtett világtól tanulni.
Szobánkban a régi, faragott ágy mellett egy parányi erdőszeletben rejtőzik a fürdőszoba, a maga páfrányaival, mohás fatörzseivel. A szoba egy sarkában egy aprócska, különálló „fényszoba” található, egy csendes kis világ, ahol egyedül lehet az ember egy jó könyvvel.
Egy főhajtás az anyaföld és annak teremtményei előtt, telve a születés csodájának adományával, az élet lehetőségével. A lehetőséggel, ami még nem az élet. Ugyanígy, minden ember megkapja születése által az élet lehetőségét… ám az még nem az élet.
