“Régen mi a friss szénában olyan jókat aludtunk, nem kellett nekünk ágy vagy matrac. Az asszonyok odabe’ aludtak a kamrában, mi meg kinn az istállóban. A gyerekek meg a kemencesutba’, meg a kemence tetején aludtak. Le se akartak jönni onnan.”- mesélte még gyermekkoromban nagyapám, s ezzel egy életre szóló vágyat ébresztett bennem. Most beteljesült.
A szobában két fekhely a szögletes kemence tetején található, ahol a matracon hagyományos toll derékalj várja a „kuckózni” vágyókat, heverőként pedig egy szénaágy szolgál. A szobához saját wc tartozik. A kényelmes akrilkádban jólesik az embernek egy fürdő, amelyet akár a völgyben szedett gyógynövényekkel is különlegessé tehet.
Tudjátok mit jelent két lábbal a földön állni? Megállni a földön, az anyaföldön. Mezítelen lábunk alatt a sarat, a mázolt földet érezni. Kapocsnak lenni ég és föld között, közvetíteni a fent és a lent között. Ez az ember dolga. Aki képes ezt újra megérteni az „megállja a helyét” bárhol a világon.
