“Régen mi a friss szénában olyan jókat aludtunk, nem kellett nekünk ágy vagy matrac. Az asszonyok odabe’ aludtak a kamrában, mi meg kinn az istállóban. A gyerekek meg a kemencesutba’, meg a kemence tetején aludtak. Le se akartak jönni onnan.”- mesélte még gyermekkoromban nagyapám, s ezzel egy életre szóló vágyat ébresztett bennem. Most beteljesült.