„A Skorpió csillagképében már visszavonhatatlanul a mély, titkos és szent igazságok felé fordulunk. A Skorpió jelentős része a Tejút szakadékát őrzi. Ez a Napút és a Lelkek útja újabb metszéspontja. A környező csillagképek igen beszédesek. A déli égboltról felfelé törekvő Skorpió alatt közvetlenül két, kicsiny csillagkép látható. Az egyik a Szögmérő (Norma), a másik az Oltár (Ara).  Az előbbi a lélekfénymérő jelképe. Itt, a lenti világban a egyértelműen utal az eddig megszerzett tudás szereteterejének vizsgálatára, míg az Oltár (az áldozat bemutatásának belső helye, az a szakrális középpont, ahol létrejöhet a Teremtővel való kapcsolat) szerepe jelzi az átminősülés belső szükségességét.

A Skorpióban találjuk a világ harmadik tartóoszlopát. Ez a „vörös csillag”, vagyis az Antares. Ő a Skorpió szíve. E szívet pajzs(szigma) csillag védi. Ez az oszlop a mély, biztos szeretet jelképe.

Közvetlenül felette a Kígyótartó (Ophiunchus) található, aki a teremtő erőit gyógyításra és beavatásra használja. Felette a zuhanó hérosz, Hercules csillagai vannak. A hősök halálának ez a helye. A halál a szükségtelenné vált dolgok, eszközök elhagyása által létrejövő magasabb szintre lépő, minőségi átalakulás.

A Hercules feletti Sárkány (Draco) a Sarkcsillag őreként is nevezetessé vált. Ez az a középpont, ahonnan átlátható a Nap útja. (…) A középpont az Isten tartománya. Ehhez a birodalomhoz halandó tényleg nem érhet fel. Ehhez meg kell halni, hogy a Fényember megszülethessen, és általa hazataláljunk! ”  Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei