Mi jár a fejedben?
Induljunk el a kőtől… sőt, még inkább a teljesen materialista, anyagelvű világból, amelyet ma a közhiedelem szerint a „tudomány” képvisel. Haladjunk a logika útján, megkövetelve magunktól a pontos kérdésfelvetést, be nem engedve semmit, amit el lehetne mosni azzal, hogy ráhúzzuk a spiritulitás címkéjét. Csakis a tudományos diskurzusokban jelenlévő tételekkel foglalkozunk most.
Alapfeltevés: A gondolat nem az agyban keletkezik, az érzés nem a szívben.
Leonid Vasiliev, orosz fiziológus ólomkamrás kísérlete (legutóbb megjelent: 2002. Experiments in Mental Suggestion) kiválóan igazolja az előbbi tételt. Ezt előbb 1933-38 között végezték el, majd megismételték1960-1965 között és mindkétszer ugyanazt az eredményt kapták. A kísérletben arra voltak kíváncsiak, hogy a gondolat „ereje” milyen határok között működik. Ezt egy hipnotizőr és három könnyen hipnotizálható alany segítségével végezték el. A hipnotizőr adott távolságon minden esetben sikeresen „irányította” az alanyokat. A legkisebb távolság 20 méter, a legnagyobb 1700 km (!) volt és a kísérlet minden esetben sikerült. Mivel azt szerették volna bizonyítani, hogy a gondolat az agy által termelt elektromágneses hullám, ólomkamrában helyezték el mind a hipnotizőrt, mind az alanyokat. Minthogy az ólomfalon át nem csak az elektromágneses hullám, de még a Gamma sugárzás sem jön át, ha feltételezésük igaz, akkor a gondolati irányítás innen nem működhet. A kísérlet azonban sikerült. A gondolat úgy viselkedett mint egyfajta kozmikus sugárzás, minden esetre olyan energiával rendelkezett, amilyen energiát az agy létrehozni semmilyen körülmények között nem képes.
Balogh Béla – aki maga is a racionalitás felől közelíti a spirituálisnak aposztrofált valóságot -, az alábbi következtetésre jutott mindebből: Ha a gondolat energiáját testünk nem képes létrehozni, akkor az ember több mint a fizikai teste, mondhatnánk azt is: élő intelligencia. Ha nem szerveink hozzák létre a gondolatot (ami tehát bizonyított tény), akkor az nem a születés által jön létre és nem is szűnhet meg a test halálával. A világvallások és saját kultúránk is ezt vallja, noha nem mondja ki olyan egyértelműen, mint pl. a buddhizmus. Belső önvalód tehát nem most hallja ezeket a gondolatokat először és nem is most utoljára…
Ezek után mit gondolsz: tudok neked „újat mondani”?
Nos, nem is szeretnék. Csupa olyan dologról lesz szó, melyet a belső önvalód már jól ismer, de az agynak újra be kell fogadnia, hogy jelen földi életedben is „élni tudj” e tudással.
„Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak
tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos,
érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta
alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is
foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd;
ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit
az ős tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent
elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen
sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.”
Weöres Sándor: Az őstudás