Csillagok és imák

Reggeli és esti szokásaink meghatározzák napunkat

A fény minden nap újjászületik. Mikor a kicsiny ablakon beragyog és világossággal tölti meg a szobát, az egyfajta szeplőtlen fogantatás. Az ember még az anyaméhben készülődik, újra rendezi testi-szellemi-lelki egészségét. Vízzel szenteli arcát, tükörbe nézve legalább fél percig vizsgálja lelkét. Végezetül áldást kér mindenre és mindenkire, akivel a nap folyamán találkozni fog, hiszen minden egy. Önmagára is áldást hoz ezáltal. Tégy te is e szerint és áldott lesz a napod!

Mikor az ember kilép e szobából (a védő anyaméhből) belép a szent térbe és időbe… eggyé válik a mindenséggel. Képzeld ezt úgy el, mintha e pillanatban, te csupán egy vércsepp lennél, mely szívből elindul az érhálózaton át a testben, hogy éltesse azt. Része vagy az egésznek és dolgod van benne, olyan, amit csak te tudsz elvégezni a jelenvaló mostban. Ez egy szent feladat, szent felelősség. Ez az élet a teremetett világban.  Ehhez kérte a régi ember a földre született istenfiú segítségét, hiszen e nap reggelén ő maga is az újjászületést élte meg.

Reggeli imádságos ének:

Felkelék én jó regvel hajnalba,
Megmosdódtam minden bűneimtől,
Megkendőztem arany kendezőmvel,
Kimenék én ajtóm elejébe.

Feltekinték magas mennyországba,
Nyitva látám mennyország kapuját,
S azan belül mennyország ajtóját,
S azan fejel egy rengő bőcsőcskét.

Mellette van anyánk Szűz Márija,
A lábával rengetgete vala,
A lábával rengetgete vala,
S a szájával mondogata vala.

Aludjál, aludjál Istennek báránya,
Met eljöttél világ váltságára.
Aludjál, aludjál Istennek báránya,
Met eljöttél világ váltságára!

 

Azt tartották régen, az embernek legalább kétszer kell egy nap szembesülnie önmagával. Reggel, mikor fogadalmat tesz, hogy ismét jó szolgálója lesz az életnek, illetve este, mikor elszámol. Napközben az ég alatti tetteit nem ő bírálja el, ő csupán teszi hite szerint a legjobbat, de este, este magában kell számot vetnie. Ennek első lépése a tisztálkodás. A víz mindig a testi újjászületést varázsolja, a fésű a kusza szellemiséget rendezi és eztán jön az önmagunkkal való szembenézés. Ekkor találkozunk önnön lelkünkkel. Itt érdemes végiggondolni mindazt, amit aznap tettünk az élet szolgálatában, vagy éppen azt, amit nem tettünk, de megtehettünk volna. Három érték szerint kell elszámoljunk: jóság, igazság, ingyenkegyelem. Bárhogyan alakult is a napunk, csak úgy zárhatjuk le, ha mindhárom értéket megelevenítjük. Ennek legegyszerűbb módja, ha ágyunkba fekve végiggondoljuk visszafelé a napunkat, s mindazokra, akikkel találkoztunk aznap, kérjük az égi áldást. (Tesszük ezt függetlenül attól, hogy ki volt az és hogy milyen volt a kapcsolatunk. Mindezt pedig megőrizzük magunkban, nem hozzuk nyilvánosságra.)

Esti ének, hogy nyugodjon a lélek:

A fényes nap immár elnyugodott 
A föld szintén sötétben maradott 
Nappali fény éjjelre változott 
Fáradtaknak nyugodalmat hozott 

Minden állat megy nyugodalomra 
Az Istentől kirendelt álomra 
De én Uram úgy menek ágyamba 
Mintha mennék gyászos koporsómba 

Midőn ágynak adom a testemet 
Deszka közé zárhatom éltemet 
Hosszas álom érheti szememet 
A kakasszó hozhatja végemet 

Vessünk számot hát, édes Istenem 
Hogy lelkemet ne kelljen féltenem 
Hogy lehessen bátrabban szólanom 
Midőn meg kell előtted állanom 

Színed előtt mindennap elesem 
De te lettél atyádnál kezesem 
De megbocsáss, mert szívemből szánom 
Könnyek miatt szememben nincs álom 

Az ágyamba zokogva költözöm 
Vánkosomat könyvemmel öntözöm 
Ha megtartasz holnapi napodra 
Nem fordítom azt megbántásodra 

Ne szólíts ki, Uram, készületlen 
Vezess előbb az enyhítő kútra 
Hogy juthassak a mennyei jussra 
Úgy bocsáss el engem a nagy útra 
Ámen

A teremtett világban minden él és minden változik. De az élő és változó mindenség legkisebb eleme is pont ugyan úgy épül fel, mint a mindenség egésze. Ahogy fenn, úgy lenn. Miként a mennyben, úgy a földön is. Élő örökségünk apró részeinek megfejtéséhez, nem kell mást tennünk, mint felnézni az égre.

Fölöttünk az ég csillagai szabad szemmel alig látható módon forognak, méghozzá az Északi-sarkcsillag körül. Ezért e csillagnak különleges jelentősége van hagyományainkban. Ezen keresztül a teremtés forrása felé vezet az út. A régiségben, tiszta estéken kivitték a gyerekeket egy Istenfához (egy örökzöldhöz), s úgy állították alá őket, hogy a fa hegyén pont a Sarkcsillagot lássák. Így a nap zárásaként közvetlen kapcsolatba léphettek a Teremtővel. (Ezt látjátok alább, Daróczi Csaba csodás fotóján).

A Nagy Göncölt bizonyára ismeritek. A Sarkcsillagot a legkönnyebben úgy találjátok meg, ha a Nagy Göncöl hátulsó két csillagát képzeletben összekötitek egy egyenessel és azt meghosszabbítjátok fölfelé. Emellett az egyenes mellett lesz, a Kis Göncöl rúdjának utolsó csillaga. Ha megtaláltátok, adjatok hálát az égnek érte.